Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 15 Főpásztorck közt párját nem tudom! 0, mondja háb; emlékszik még reám? Kedvére jár a sors? Erőben él, Töretlenül, mint Egyházunk sziklája? Személyesen vesződött énvelem, Kioktatott a hit nehéz tanában. Szavára eltűnt minden kételyem, S ón megpihentem Egyházunk ölén; Kezébe tettem hitvallásomat. Tehát ön egy a számosok közül, Kiket beszéde, mint égből szakadt erő, Mint Krisztusé a boldogság hegyén. Az égi üdvösséghez elvezérelt! Kogy nemscöára visszaszólította A hivatás, elküldött engem Reinsbe, Hol Jézus Társasága abban fáradozj Pásztortalan ne hagyja Angliát, Egy szép napon, Mikor körültekintek püspökünknél, Szemembeötlik egy szép női arc. Oly megkapó, oly lelketbüvölő! A kép szivemnek mélyéig hatolt, És álltam elmerülve, szótlanul. Aztán a püspök igy szólt:"Nem csodábm, Hogy elmerül belé tekinteted. Nem él a földön hölgy, ki nála szebb. De bánatához sincsen fogható. Hitünk miatt gyötrődik börtön mélyén, S a föld, ahol raboskodik, hazád."