Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- Ív Zarándokok nyüzsögtek mindenütt, Minden feszületet virág borított, Szent vándorútra kelt a nagyvilág Az égi hon felé, - és engemet Sodort magával a hivő sereg. "Rómába vitt. Hogy mondjam el, királynő? Az oszlopok s a győzedelmi ivek Csodál közt elémbetárult hirtelen AA nagyszerű Kolosszeum, körülvett A szent művészet bűbájos világa! Nem tudtam addig, nem tudtam: ml azj Minden művészetet gyűlölt egyházam, Mely felnevelt. Nem tür az irott képet, Nem tisztel az, csak testetlen Igét. Hogy mondjam el, mi Í3 történt velem, Mikor beléptem templomukba, és Egek zenéje szállt le, száz alak Torlott felém falakról, mennyezetről. MÁRIAt Uram, ne bontogassa már tovább A tarka élet szőnyegét előttem Mint látja: elveszett fogoly vagyok. MORTIMER: Hab voltam én is. Börtönöm falán Ahogy kitörtem, felpezsdült a lelkem, Ugy üdvözölte létünk nappalát. Velem hevült sok ifjú skót nemes. Jó cimborák, a franciák közül, Dicső nagybátjya udvarába vittek, A bíboroshoz. - Pompás férfiú.