Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 13 MORTIMER: MÁRIA: MORTIMERt MÁRIA: MORTIMER: MÁRIA: MORTIMER: Valóban Így van ez? Nem áltatás? Ilyen közel találok jóbarátot, KI elhagyottnak véltem már magam? S önben találom, éppen legsötétebb Ellenfelem, rabtartóm rokonában? /térdreveti magát a királynő előtt/ Álarcomért, királynő, megbocsásson. Viselnem azt elég nehéz nekem, tS7 jöhettem önhöz csak közel, Vigasztalást, menekvést igy hozok. Ne térden! ... ó, izgalmam érthető, Hisz bánatom mélyéből oly nehéz Reményre kapnom ... Szóljon, ó, uram, Hogy elhihes3em ezt a változást. Hadd hallja, mint ad uj reményt az ég, Ha csak csodára nem szánná magát! Hadd szóljak önmagamról. Hallgatom. Husz éves voltam akkor, ó királynő, Zordon parancsok közt nevelt legény, A pápaságot mélyen megvető, Midőn a féktelen kivánkozás A kontinensre vitt. Kiszöktem én A színlelők dohos szobáiból, Hazám mögöttem volt és jó irammal Végigrohantam Frankhont, majd mohón Tovább siettem, szép Itáliába.. Az aranyévet ünnepelte Róma.