Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 9 Péter: Semmi az egész. Karcolás. Ülőre! Kornél: illünk, mint а szikla, uram. Lala! Péteri Az utolsó ütközet - toccató! Kornél: Ohó, megállj! Szúrás - ült /megtorpan/ Juj, nem fájt ez Péterként? Péter: Semmi! An garde /Felfordult székek/ Állj! Átvágtam a nyakeredet. Kornél, halott vagy. Kornél: Csak sebesült. A harc folyik tovább. Az utolsó lehelletig. Tóni: /Ordit/ Hagyjátok abba! Péter: Rögtön Tónikám! Támad a paraszt, a régi világ düledezik... Kornél: Finitos! Sz a szúrás egyenesen a szivedbe ment, Péterkém. /Leejti a kardot/ Péter: /Tiszteleg a kardjával/ Köszönöm, halott vagyok. Kornél: /0 is tiszteleg/ Nagyon sajnálom. Péter: Ne sajnáld. Mögöttem a fekete parasztok ezrei támadnak fel? Hurrá, barátaim, előre! Anya: /Belép, megáll az ajtó küszöbénél/ Fiuk, fiuk, mit csináltok már megint? Péter: Jaj anyuka, /gyorsan felakasztja a kardot a falra/ képzeld, Kornél éppen megölt engem. Szivén szúrt./SLrakja a sisakot is./ Kornél: /6 is felakasztja a kardot/ Igen anyuka, de Péter meg a nyakamat szurtá át, szintén gyönyörű seb. /ülteszi a sisakot/ Anya: Ti ikrek, ti mindig verekedtek. Nézzétek betyárok, ho^y néz ki itt minden. És éppen apa szobájában. Péter: Ne törödj vele anyuka. Mindent rendbe szedünk. Gyere Kornél. /Ketten nekiállnak rendet csinálni./ Anya: Csak hagyjátok abba. Ismerem már a ti rendcsinálás tokát. Ti férfiak. Minél többször csináltok rendet, annál rosszabb. Kornél: /А szőnyegeket igazgatja/ Mindjárt meg lesz anyuka. Sngadd el Péter.