Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- LO Péter« /Szintén a szőnyegeket igazgatja, közben lökdösl Kornélt/ Engedd el tel /Mire felocsúdna bárki is, azok ketten iszonyatos birkózásba kezdenek és máris lent hevernek a padlén./ Két vállra fektetlek! Kornél: Lássukf Péter: Meglátod* Anya: Elég! Egyszer tényleg szétvertek itt mindent. Nem szégyenlitek magatokat, ti nagyok! Mit gondol rólatok Tóni? Péter: /Elengedi hornélt/ Gyere Tóni, majd én megtanítlak erre. Tóni: Nem, én nem akarok. Anya: Tónit hagyjátok békében ás ne is lássalak itt benneteket. Дónihoz/ Már megint miért estek ezek egymásnak? Tónit Mert Péter nem akart D 5-re lépni. Kornél: /Д földről szedegeti fel a sakkfigurákat/ Tudod anyuka, az Apuka lépése volt. Én csak a családi cradiciót vettem védelmembe • Péter: Nem igaz. A feladvány kétféle lehetőséget biztosított. Kornél: /Felrakja a sakktáblára a figurákat/ De mért ne játszuk ugy, ahogy apa játszotta? Péter: Miért ne játszuk máskép? Lehet, hogy ma már apa is ugy játsza oá, ahogy én. Anya: Csend legyen, ne vitatkozzatok, kifelé inn»n. Nekem kell itt rendet teremtenem. Kornél: Mi segítünk neked anyu. Anya: Mit tudnátok segíteni, tudjátok is ti, hogy az a rendi Kornél: Oda tenni a dolgokat, ahol voltak. Péter: Oda tenni a dolgokat, ahol lenniök kell. Anya: Nem. Oda tenni a dolgokat, ahol a legjobb nekik, csak ti ezt nem értitek. Na'gyerünk ikrek, kifelé. Kornél: Gyere Péter. Kimegyünk a kertbe és kipróbálja, a puskát. Péter: Jó. Aki száz lépésről eltalál egy üveget az győz.