Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 8 - * parasztot semmi sem állitja meg, többé. Négy húzás és minden« ható királynő lesz belőle. Csakhogy ezt mi máskép hívjuk. Kornélt Minek? Pétert /Hirtelen komolysággal/ Uj kormánynak, barátocskám. A feketék kormányának. Most már valahogy kiböjtöljük ezt is. Kornélt Azt nem Péterkém, még egy húzás hiányzik. Pétert Melyik? Kornélt Ez! /Egy mozdulattal lesöpri a tábláról a sakkfigurákat/ Pétert Ahá! Értem. Erőszak. /Pelkel/ Jól van. De ezt máskép kell megoldani. Tóni: /Eddig a heverőn olvasott, most felemeli a fejét és majdnem • hisztérikusan kiacál/ Hagyjátok már abba azt a politizálást, én nem birom ki. Kornélt De hiszen ez csak játék, te mimóza virág. Mi csak e_y kicsit hadakozni akarunk. Igaz, Péter? Tónit Ez nem játék, én tudom, hogy mire ^ondoltok. Pétert Igazad van Tónikám. Ez borzalmasan komoly dolog. A régi és az uj világ harca. De n%félj, elvész végre a régi, öreg világ. Kornélt /А fejére egy lovassági sisakot tesz/ Hohó! Lássuk csak. /А falról két kardot vesz le/ Válasszon, ellenésg urf Pétert /Kiválasztja az egyik kardot/ Nagyszerű/ De ilyen fegyverekkel ma már nem vivnak csatát. Régimódi kacat! /Vivóálláeba helyezkednek/ Tónikám, add ki a vezényszót. Tónit /А könyvébe bújik/ Én nem, én nem akarom! Kornéli Vigyázz - rajta! /Nevetve vivnak/ Pétart Le a zsarnokkal és minden árulóval! Első találat. Kornélt Felső kar. Könnyű seb. A harc változó szerencsével folyik tovább. Pétert És a mi győzelmünkkel végződik. Kornélt 4 ГГ Azt várhatod! Tuss!