Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 63 klagy ék marad, akit ön sírva szültem, akit kableinaal tápláltam, gyerek, akit kézenfogvo kell vezetni. Krisztus ezerelmére, emberek tl megbolondultatok. Én nem engedhetem ezt a gyereket. Kornál: Bennünket is el kellett engednéd, anyu. Anya: az aem igaz. ilea engedtelek el. De nektek mindig külön világotok volt, ahová da már nem tudtalak követni benneteket. Olyan viiágot к voll, ahol a felnőttet játadhattátok... Iát ti azt hiszitek, подо az én szememben felnőttek valtatok, nagyok valtatok? zt gondoljátok, no aj én hősöket Láttam bennetek? Hem fiaim, én u& látta lak és ugy látlak benneteket most is, mint kia, buta & .rekeket, akikkel valami szerencsétlenség, történt. .3 te Richard, tudod mi voltál a részemre? Fürj, aki mellettem aludt nyitott szájjal, akinek hallottam a lálekzetát аз egész lelkemmel azt éreztem, hogy ez az ember az enyém. S3 egyszerre csak valahol messzi magölik nekem ezt az embert. Hát nem érzitek, hogy ez milyen ostobaság? Hogy *V jövök én ahhoz? Mi közöm nekem ahhoz az idege, messzi Afrikához? És mégis, égis, nekem fel kellett érte áldoznom azt, aki az enyém rlt... Apa: Sa régen volt,drágám. Anya: Nem Richard, ez ón számomra minden, ami vált - az a jelen, '.agy te, Bandit Nekem mindig az a dörmögő flu mar dsz, aki mindig okosab less az ővaihal, járok veled a kertben, kezem a válladon, mintha rád t ima3zkodnék. Vagy te, Gyurka: hányszor foltoztam meg a nadrágodat? állandóan а fákon mászkáltál... Salákazel, nójy éjszakán keresztül áp.ltöa jóaúal ka:coláaai

dat? aem fáj anyu mondtad - ez semmi. Vagy te Kornél.•• Kornélt «.зек kicsiségek, anyukám. Anya: háta«, látod, eahez ti nem értetek, pedig tudjátok-e, hogy minden kic?isóg, ami az eszembe jut, ezerszer fontosabb nekem a háboruau* le tudjátok miért? Azért mert Nana kom, miat anyának, csak ilyen