Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 56 Apa: Ne gondold, Drágám. Jobjan, mint gondolod. Job ал, mint azt ti/ J15k gondoljátok, A háborúban, mi h-lotta : feltámadunk. Kornél: Ml ugyanis ооз vagyunk annyira hal ttak, mint ahogy est te gsndolad anyuka. Páter: Tudod, az, ami történik, az még mindig a ml sorsún*. A ni müvünk. Anya: A ti müvetek, tudom, de ha ez a ti *üvetek, ak .or éppenséggel ne dicsekedjetek vele. Apa: < e kedvesem, hiszen a háborúnak még nincs vége. Azt még rae

t, l het nyerni. Csak uj erőket koll bev tni... л a balszárnyunkat filtern. jlonúd, hova is tetted a so at a katonai térképeket? Any©: /kinyitja az Íróasztalt/ Itt van. Itt vannak, üt akarsz velük? Apa: Valamit meg akarok nézni. Köszönöm, /szétnyitja a térképet az osstal а/. Koraéí: ...a legaa »yobo baj az, apa, hog^ szétverték a csapa teg, sógelnket. Kevés a tisztünk. Borzasztó, hogy mennyien pusztultak el a polgárháborúban. Can* most látja az ember, hogy milyen isszoayatoa öldöklés történt a belharcban. Péter: zn.ez az öldöklésnek ti vag, tok az okai Kornél • Kornél: íáveuaz Péter, ez a ti lelkiismereteteken szárad. Idejutottunk az anarchiátokkal és az öngyilkos pacifiztusotokkal. Pátor: is ti, az ágyúitokkal - .ava jutottatok? Hidd el az rossza b volt. Koru l: Ne Mdd. falán néztük volna nyugodtan, hogyan bomlasszátok а аз setet? Köszinöm szépen. Még szerencse, hogy a ti Űlenetekre is megmentettük a hadsereg magvát. Péter: ü a g hála Istennek, megtanítottuk harcolni a népet, ióg örülni fogtok, hogy megszokta a halált. Kornél: ve hallgatni nem tanult meg. - л