Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

28 Jámbor: Meglepetés... a képpel ?!... Hát Igaz ?... f /összecsapja a kezét/ Czeglédy; lo ugyebár ? Irma: Ej I•.. Mi köze volt hozzá ?... ás honnan tudja ezt ? Jámbor: Honnan tudja i... Hiszen már mindenki tudja... esek én nem tudtam... Hát... hót igaz ?... Irma: /vidáman/ Igaz hát, apus !... Egy nagyon szép kéoet kapsz... De kár, hogy elárulták... pedig meglepetésnek szántuk neked... Jámbor: Meglepetésnek?... AZ sikerült !... /'lerogy egy székre/ Szép nap. Jubileum. Ne, annak vége... vége !... Irma: Hát nem örülsz neki ? Jámborné: Hogy örülne... mikor azt mondják rólad, hogy félig meztelenül föstött le az a... az a kölyök... Irma: Engem ?... Ki moádta ?... Ki merészelte ?... /Czeglédyre/ Maga ? Czeglédy: Kérem-., kérem... bocsánat... ha nem igaz... én kész vagyok visszatérni arra a fundamentumra... Irma: Maga mondta ? Pfuj i Klári : Pfuj J Irma: Takarodjék innen I Czeglédy: De engedelmet kérek... Irma: Elrontja szegény apám örömét... Czeglédy: De voltaképpen én a kezét akartam... Irma: A kezem ?... /fenyegetve/' Megérdemelne !... De nem teszem I •. » Klári: Igazad van, Irma... Egy ilyen minta érték nélkül... Czeglédy: /tiltakozva/ Bocsánat,,,, engedelmet kérek... ez már