Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

29. úgyszólván... Irma: Kl hívta Ide ?... Takarodjék I... A levelét föladta - mehet! Jámbor: Jó, jó ! Várjunk csak egy kicsit... ez az ur végre is nem tehet arról, hogy mit beszélnek rólad... han< m az, aki ebbe a szép skandalumba belevitt ! Az !... áz !... /Jámbornához/ Ki volt az ? Jámborné: A Gál Krisstina fia. Jámbor: Az a fickó, lia ezt jól megcsinálta. Csak találkozzam vele... Jámborné: Hát azzal mindjárt találkozhatsz, idám... mert idejön feketekávéra... Jámbor: Ide ?!,,, Azt merészelje... Majd adok én neki 1 Irma: Apám, azt az urat én hivtam ide... Czeglédy: Akkor bocsánat, én távozom... /Klári készséggel odaadja a holmiját/ Jámbor: /irmához/ Jó. Vidd be e azalónba, ültesd a díványra, ha neked ngy tetszik. De akkor én elmegyek... /á kalapját keresi/ Jámborné: He kiabálj, apa... Hézd, megállnak !... /к veranda előtt néhány elmenő utes/ /Egyik-másik egy pillanatra benézett/ Jámbor: Hát megállítok... gyöm-ek a vasútról... és megállnak.. .ma jd odább állnak... /ki s osend/ Czeglédy: Én részemről kérem... sajnálom... nagyon sajnálom... De voltaképpen tulajdonképpen kénytelen voltam itt felvetni a kérdést és megmaradni úgyszólván társadalmi uton... de mint ember... ha szabad igy kifejeznem magam... Irma: Mint emter egyáltalán nem érdekel... Jóaapot I... /indul a szobája felé/ Jámbor: Jó, jó... De most majd ennek is hire megy... hogy ez az ur