Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

27 Czeglédy: Uram ! AZ én szavam... Bennem a fundamentum megvolt... Jámbor; Fütyülök a fundaraentumára, ha az egy röngyos pletykától is bedűlt. ! Czeglédy: Pletyka 1 Igen ?... Jámbor: Majd mindjárt meghallja 1... Majd mindjárt... /a szoba felé megy/ Irma I... Irma I•.. Jámborné: Hadd az Irmát, apus... Jámbor: Dehogy is hagyom. Czeglédy: De kérem, ne méltóztassék engem inkorrekt helyzetbe hozni egy hölggyel, aki... voltaképpen, tulajdonképpen már... úgyszólván... menyasszonyom volt.., Jámborné: Bem volt !... Semmiféle menyasszonya... Bem hivta senki. Ezért jött ide ? Czeglédy: De engedelmet kérek... Ez voltaképpen középület is, aho va bárki... Jámbor: /jobbra mutat/ Ott... Ott, az igen, középületi de itt... itt ezen az oldalon, ez az én lakásom... becsületes hajlékom... három szoba, konyha, spejz... itt nem lehet osrk ugy bedobni, feladni, továbbítani efféle... csomagot... Csak jöjjön igenis ide... a oimzett ... Vegye át, ha elismeri... /benyit a szobába / Irma !... Irma í... Irma: /jön a szobából, Klárival/ Mi ez apa ? Mért vagy olyan feldúlt ? Jámbor: Ez az ur... Czeglédy Alajos ur... azt állítja itt... /jámbornéhoz/ Mondd meg te fiam, mert én nem tudom... Jámborné: Mit mondjak ?... Elrontotta a meglepetést a képpel... Ennyi az egész...