Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

24. mégie... tulajdonképpen számottevő ember vagyok... úgyszólván társadalmi egyéniség vagyok... jámbor: De mennyire, de mennyire !... Czeglódys la már most kérem... Kekem oélom, hogy családot alapítsak. Ehhez bennem a fundamentum kész. De nagyon meg kell gondolnom, hogy mit építek erre... Én ide voltaképpen már többször jöttem azzal а számítással, hogy ne mondjam érzéssel, hogy megtaláltam úgyszólván családi terveim homlokzatát« az önök kedves leánya, Irma kisasszony személyében. .. Jámbor: /fölkel/ Boldog vagyok... igazán... boldog vagyok... Jámborné: /vidáman/ Mindjárt itt kellt tt volna kezdeni... Czeglédy: Engedelmet kérek* lem találtam mog ! Jámbor: Tessék ! /leesik a székre/ Jámborné: Hem ?... Czeglády: /fölkel/ Wen... És én most azért jöttem... Jámborné: Hogy ezt megmondja nekünk ?... Jámbor: Erre nem voltunk mi kivánoeiak... Czeglédy: Kekem kötelességem volt ezt közölni önökkel. Én ugy éreztem, hogy itt voltaképpen látogatásaimmal bizonyos reményekre adtam alkalmat... Ée ha most ezeket a reményeket a magam személyére nézve is meghiúsultnak tekintem, ezt önökkel közölnöm kellett... Jámborné: Hát ha о y

an nagyon kellett, irta volna meg. Czeglédy: Ugy van. Voltaképpen meg is Írhattam volna... akkor is ide kellett volna Jönnöm feladni ezt a fontos levelet, mert itt V n a pósta. És ha már el kellett jönnöm... élőszóval többet mondhatok. Én ma délelőtt kerestem az