Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

25. Ön leányát... Közölni akartam, hogy ma az ön ünnepelteténe alkalmából, meg fogom kérni a ezét. Mert ez volt a szándékom, amint hogy ebből a legnagyobb nyilvánosság előtt sem csináltam titkot... Én korrekt ember vagyok... Uram, sajnálom, az Ön leánya nem volt itthon... Nem ok - mondtam magamban - nem ok ! - Megkeresem, ás megtaláltam. Illetőleg csak megláttam. Egy idegen lakásban. Egy férfinél. Az ablakon át láttam egy pillanatra. Ö volt. De akkor még meg kell vallanom, ruha is volt rajta. Jámborék: Mit !... Mit beszél...? Czeglédy: Bocsánatot kérek.,, engedelmet kérek... loltaképpen belátom, ez kinos pont egy kicsit... Je meg van állapitva,hogy az a fiatal еяаЬегф aki jelenleg itt tölti a szünidejét... dacára, hogy nem is közismert művész... meg tudta nyerni Irma kisasszonyt, hogy modellnek odaálljon neki... Bocsánatot kérek... házbeli alkalmazottra hivatkozhatom, amikor hangszlyozom, hogy sajnos - tulajdonképpen majdnem meztelenül !... Jámbor: /felugrik/ Mit mond ?... Ezt Ön látta ...?! Ozeglédy: Csak szerettem volna... azaz... ezerettem volna, hogy úgyszólván a saját szemeimre is hivatkozhaseam..• De voltaképpen a dolog igy is egész világos. .. Irma kisasszony ott volt.... Láttam. Az a fiatalember lefestette... Tudom... A házbeli alkalmazott... /jegyzetet veez elő/... bocsánatot kérek... bizonyos Fáozán Rozi... azt mondta: /Dekoletaget mutat/ - eddig !... majd később, hogy: eddig î /Kissé lejjebb mutat/ Amikor a Tençlom-térre értem, Pünkösdyné őnagysága a gyógyszertárban már tudta, hogy: ohő ! -