Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

23 lajdonképpen szóbahozni... Jámbor: Igen ? /Klári bejön, átadja a ve vényt, a mérnők átveszi/ Czeglédy: Úgyszólván, ha remélhetem... kölcsönös jóakarattal elintézni... ugyebár ? Jámborné: Igen?... Hiszen akkor... Tessék... parancsoljon... Irma: De ugye kedves mérnök ur... voltaképpen... Klári: /önkéntelenül/ Tulajdonképnen... /És mindjárt befogja a száját a kezével/ Irma: Nekünk már nem muszáj jelen lenni ennél a sztrikte személyes ügyénél... Czeglédy: Ha nem követek el inkorrektséget ezzel, éppen kérni akartam a hölgyeket... Hiszen külőjöeen kegyedről van szó Irma nagysám... és a jelenlétében voltakéopen mégse nyilatkozhatom... úgyszólván azért kezdtem a levéllel... Irma: Hólam akar nyilatkozni... Mit...? Klári: /Irmába karol és súgja/ Hadd osak I... Várd meg, majd kihívnak... /Huzza a szoba felé/ gyere, gyere,,, FütŐháziné leszel ás kész... Irma: /Klárihoz/ Voltaképpen tulajdonképpen igazán nem érdekel... /el Klárival balra/ Czeglédy: Uram I ... Ae?zonyojn !... Én mérnök ember vagyok... és nem vagyok mézes-mázos ember... Jámborné: ó, igy is nagyon kedves... Jámbor: Feltétlenül... feltétlenül... Czeglédy: Bocsánatot kérek, engedelmet kérek... A mérnők ember rendszerint kedves ember,,. Én speciel voltaképpen:nem vagyok I... Én rideg ember vagyok... És mint ilyen... itt