Frosk, Claire: Egyszer megcsallak; Fordította: Éri-Halász Imre; Q 2667

- 26 n. DINA: Igenis, köszönöm, /el jobbra/ LIA: No, most majd a szemébe nézek ennek a nőnek. VICTCR: Ide hivatja? Bcrmikcr Aléphet a férje. LIA: Annál jcbb. Hatha szükség van a szembesitésre. Ez már sok! Megint Melitta! VICTOR: Megint? LIA: Igen. Már egyszer megcsalt vele. Itt, Velencébai, félévvel ezelőtt... VICTQh. : Ugy? Ez az, amire maga az előbb célzott... LIA: Ez. /i, .ill in

Ц/ VICTCR: Hát nem érzi, hog^ magának is jqg a lenne megcsalni? LIA: Jogom lenne, sokkal inkább, mint maga hiszi. Mégse tudtam megtenni. VICTOR: Hát most itt az alká om. Most megfogja tenni, ezt én garant álom.... Ez az éjszaka^.. с . 1 V Re-' ' n J dehogy is a mi enk t «д—ад i j,- а с. h г • . Botrány lesz, a férje nem megy el.... Higyje el, okosabb lenne.... LIA: /belevág , jdbbfelé nézve/ Jön. Hagyjon magunkra. /$ldalt a fa/lhoz áll/ VICTOR: /tehetetlenül váEatvonva el a szobájába/ MELITTA: /szép, elegáns,kedves,érezhetően alacsony szd/feuezásu fiatal nő, jdb bról be/ LIA: /eléj e áll/ Tehát maga ez . MELITTA: /meglepve/ Tessék? Kihez van szerencsém? LIA: /Д/ Nem tudja^ki vagyok? A feleség.