Dalol a hegedű; Q 2654

.0 • /Beleteszi a tenyerébe a piritőa aar&bot./ Conohitta: /eszik/ Sarasate: /nézi/ 3zép erős fogai vannak. - Tud harapni! Conohitta: Tudok. Sprasate: És ami sokkal szebb: ezekkel az elefántcsont fogakkal harapdálni is! Conohitta: Még nem próbáltam! garasate: Majd. Egyszer. És Rkkor nem is fogjs tudni abbahagyni... Hát most...Mit akar éntőlem? Conohitta: Ezt. Itt ülni - maga mellett. Ks tűnődni: hogy szökken föl a fekete mélyből egy ilyen sugárzó zseni? Sarasate: Föl? - Hol vagyok én fönt?•. ./Keserjen./ Lent rohadok a feketesógben. Conohitta: Testi valóságában. - De a művészete már a nap felé repül Sarasate: A nap felé! - /Kaoag./ Repülni ugyan repül, - de osak innen - - ebből a lebujból - - a pirítós kenyerek közül. /Fuj egyet*/.,.a semmibe. Ma játszom itt utoljára. Ezt is elrúgtam magamtól•.. Conohitta: Mért? - Mi az oka?...Hő? Sarasate: Mindegy.- És magánál?.. .Hogy esett be ebbe a lebujba? ide - én mellém?! - Egy férfi? Conohitta: Hagyjuk. Beszéljünk másról. Mage tanult muzsikus... Sarasate: Ért a zenéhez? Conohitta: Értek.- Hol tanult? Sarasate: Párisban, a Conservatoiron. - Gyerekkoromban. - Akkor c még volt maeoená3om. Meghalt. A meaoen sok rendszerint meghalnak. Azóta - köszönöm kérdését - osak züllök. Conohitta: És hol lakik?