Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494

II

. Báró: /büszkén/ N

am I... Elengedtem az adósságot... Ez vagyok Jfa én 1 Szuhay: /lapsan kezdi, de beszéd közben megnő egy fejjel/ Hát ez maga... Aztán a báró ur elengedhette, de én... én nem engedem el... Megkapja a báró ur a pénzét az utolsó krajcárig... Egyszerre nem tudjuk visszaadni, de tiz év alatt visszafizetjük a kamatokkal együtt... ez meg én vagyok: öreg SzuhayI... /csendeean/ De oet 7 i már én ie máskép látom a dolgot... Ha ezerelem van jelen... Abba nem hibás sem maga, sem a nevendék báró ur... egyedül a fiatalság... Akkor bizony muszáj lesz / / valamit csinálni... Báró: /két kézzel fosja meg Szuhay kezét/ Hát megcsinál? Mihály, m

egoeinál ? ' / / Szuhay: Ilyen nehéz csatám még nem volt soha, pedig volt már / < / j / egypár... De hát én már öreg vagyok, ugy sinos pok hátra.. A fiatalok dolgát akárhogy is rendbehozom... De - tisztes ség ne essék - jobb volna , ha a báró ur mopt elmerne, nrnrt a többiek nem olyan szelid emberek,mint én vagyok.. Báró: Nat rli ch. Ez még jobb. Nem is kell itt lenni... hát bizom magában, Mihály. Isten vele, Mihály 1 /el/ Szuhay: /gúnyosan utánozza/ Bizom magába, Mihályi /lassan odamegy, az eltépett váltót felveszi a földiről, ez asztalra teszi és maga sem v^ zi észre, leül az öreg Kolozsváry szikébe. Pillanatig csend, aztán elkezd hahotázni/ A petroleum császár azzal a vékony peneoilussal 1... Stanoi: /beóvakodik, visszvszól/ Elment 1 /Bejönnek ótanci néni, Kolozsváry és EraPike/ Kol: No mi volt ? Hogy volt ? Szuhay: Ott a váltó 1