Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494
II . Stanoi: Hála istennek!... Könnyen visszaadta ? Szuhay: Könnyen t . .. Kol.: Hogy volt, mondd már !... őzuhay: Hogy lett volnál... Én kértem, Ő meg aata ... Mert ti olyan »mber ,,, igaz, hogy én meg ilyen vagyok... Megigértem neki, tiz év alatt megfizetjük beosülettel... Statoi: /kezeit szorongatja/ Köszönöm, Szuhay! Fagyon köszönöm, viszonzásul a szivembe fogadom Istvánt!... /megcsókolja Szuhayt/ Szuhay: Oszt még azt mondjál, hogy máma nem történnek csodák I... Stanoi: F»kem már osak egyetlen kívánságom lennel Szuhay: A zsebórára, meg a zsebkendőre gondol! Azt szeretné meg nem történtté tenni, ugye ? Kol.: /kitérően/ Hagyjátok ezt. Mikor tartjuk az esküvőtöket, kis lányom ? Erzsike: A« agy kicsit bajos dolog lesz, nagyapám ! Stanoi: /rémülten/ Hogyhogy S Erzsik«: Mert én már megesküdtem. Kol.: Mit csináltál ? Erzsike: Meg«pküdtem, titokban I Kol: Jézus Mária I Szuhay! Szuhay: Ugy van 1 A fiam megházasodott! Kol.: Mit osinált ? Szuhay: Megházasodott, titokban ! Kol: Kit vett el ? Szuhay: A feleségét. Az öreg Kolozsvárynak, -nrak a könnyelmű vén embernek, aki a birtokát el akarta szatyárolni , az unoká át, Kolozsváry Erzsikét vette el. Fem ismeri?
