Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494

22. abbul, amit a báró ur kór, ners lasz pammi... mink n<* m oeinálunk vissza aamisití... maguk csinálhatják... de, hogj!- aztán isi jön, azt is tagúk látják mag... Báró: Fázza Mihály, gondolja mag, elengedek adósság, adok vispza a váltót... Szuhay: /"agy Bánja a kórság a váltót, meg az adósságot. Farn arrül van itt szó, b-'ró ur, hanem Erzsikéről, érti ? Erzsik*ről. .. /gúnnyal/ A báró ur elseftelheti - ha akarja - az öccsát, mag az őocpa boldogságát petróleumért... de mink nera seft«lünk báró ur. Érti ?! F°m seftelünk I.. . Báró: /kitör/ Da az ördögbe! Miket beszól itt nekem? Szuhay: Az igazságot!... Báró: Hát nem az igazságot... tudja ?... n°s az igazságot... mert az igazság, az, hogy most én se a petróleumért, meg a pénzért akarom f

aloezlani feltontani... hanem azért, mert az öcsém mást szeret.. • nem az Erzsikét mást I... érti ? Szuhay: /csandaeen/ Emmán nagybaj... Itt már v^ge a tudománynak. Most mi a fanét csináljunk ? » Báró: Én tudom, mit csinálok... /papírt szád ki a zsebéből/ Látja a3t ? Szuhay: /csend

»sen/ Látom. Báró: iudja mi eatet ? Szuhay: /ug^anugy/ A mi váltónk, ha jól n^í«® I... Báró: /a váltót kettétépi és & földre dobja/ Itt van... ez a válaszom a gyanupitásnak magától nekem. Szuhay: /felkel és odamegy/ Szóval most nem tartozunk semmivel?