Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494

21. Báró: Arról van saó... Szuhay: Meg is van téve... Báró: /dadogva/ Arra kérem magát, csináljon vissza aa »Íj agya és Er zsikével... Szuhay: /mint aki nam érti/ Mit vissaacsinálni?... Báró: Aa előjegyzést Erzsikével... Sauhay: /még mindig nam akarja érteni/ Már hogy a nevendék háró ur mag Erzsike... Báró: Igen, igen... Sauhay: /emelkedő hangon/ Hogy én segítsek ?... Vie szacs inálni ?... /kitörve/ de a klrelájaursát, aa egáea világnak! Én magam vágom bele a vaevillát annak a eaügyatbe ,Hkl ilyet akar!... A kát kezemmel fojtom mag! Báró: /ijedten/ Mihály, n° bolondozzon őeeae magát! Sauhay: /se látip ee hall/ Mit gondol a báró ur ? Hogy aa én drága violám jóhire ceak Csáki eaalmája... máma eljegyaam, holnap otthagyom, ahogy a saél fuj... hegy enge em án aatat, hogy a világ eaájára kerüljön... menyasszony, akit pártába hagyott a vőlegénye... Hát nam ismeri akkor s báró ur aa ör®g Szuhayt. Báró: Be nézze Mihály, ne ugy fogja fel... Sauhay: D® biaony t dorn én, hogy kell ezt felfogni... És én vén holond, még hittem neki... még enge t«m, hogy negyvenezer pengőt kölcsön vegyenek maguktól... még váltót is adtam... de hát azt hittem, atyafiságos péna... hogy a menyinek adta... ki gondolt volna erre?.. Báró: Mihály, legyen aa eeaibe! Sauhay: /megnyu saik/ Ne féljen báró ur! Most már meggyütt az e8aeml... látok már mindent!... kicsit későn ugyan... de még mindig elég jókor... oszt aat mondom, hogy