Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487
- 39 (az Íróasztalhoz ül) Csakugyan sok itt az elintéznivaló. Fel se bontja a leveleket. MarinóniíMondom,hogy nem dolgozik. Parkas: Három napja nem jártam itt és felfordult minden. MarinóniíAz a vacak revolver az oka mindennek.(morogva középen el) Parkas: (büszkén) Nekem szerencsét hozott.(felemeli az asztalról a cigarettadobozt»belenéz,lekicsinylőleg visszadobja.Ezüst cigarettatárcát huz elő zsebéből,r'gyujt,aztán kopogásra) Tessék. 2. jelenet Parkas" Emma Emma: (középről,feltűnően elegáns,rikitóan sminkéIve,ragyogó arccal) Jóestót kedves Parkas ur. Parkas:(elé je megy.tartózkodóan) Csókolom a kezét. Emma: Bizonyára meg van lepve,hogy eljöttem. Parkas:Valóban,erre nem számítottam. Emma: Hol bujkált h'rom napig ? Bármilyen időben telefonáltam,nem volt itthon. Parkas;(nagyképűen) Pontos üzleti ügyeket bonyolítottam le, Emma: H 4t persze,egy ilyen zseniális feltalálónak minden idejét igenybg veszik. Farkas:Sajnos,még az éjszakáimat is. Emma: Rémes...Pedig én is üzletről akarok tárgyalni magával. Parkas:{kedvetlenül) Végtelenül sajnálom,de nem érek rá. Emma: Gh,nem veszem igénybe sokáig drága idejét.Néhány pre alatt megértjük egymást. Farkas:(kényszeredetten) Miről van szó ? Emma: (bizalmasan) Pénzről,amit felajánlok magának. Farkas:(egyszerre megélénkül) Hát az mág.ákkor parancsoljon helyetfoglalni. Emma: Köszönöm, (leülnek; sokatmondó lag) A viharágyura gondoltam. Farkas:(legyint) Arról kár beszélni. Emma: De kedves Farkas ur,ón kárpótolni akarom azért a sok csalódásért, amiben eddig része volt .Hozzá akarom segíteni,hogy azt a csodáEaxissxlatos találmányt az emberiség közkincsóvó tegye. Farkas :Tiszteletre méltó szándék, de - sajnos - elkésett ve le .a viharágyut már értékesítettem. Emma: (ijedten) Eladta ?,.. Farkas:ügyvan. Még hozzá igen előnyösen. Emma: (letörik) Gh,istenem, ..Minden reményemnek vége... Farkas:Igazán sajnálom... Emma: Hogy ón milyen szerencsétlen vagyok...(megtörli a szemét) Farkas:{részvéttel) De kisasszony,nem szabad ennyire elkeseredni. Emxoa: óh,ha tudná,milyen boldog lettem volna,ha sikerül... Farkas:Nyugtassa meg az a tudat,hogy a maga néhány ezer forintja úgyis kevés lett volna hozzá. Emma: Ki beszél néhány ezer forintról ?...Az egész vagyonomat rendelkezésére akartam bocs'tani. Parkas:A vagyonát ?.,.Mennyi az ? Emma: fíá Xomszáznegyvenezer forint. Parkas:(felugrik,elképedve) Mi ?...Hogy ?....há romszá Znegyvenezeri onn u ? •.»
