Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

- 40 Emma: (megtörli a szemét,bólint) Annyi. Farkas:(izgatottan felteszi a monoklit) Hát ez már igen,..összeg... komoly összeg... Emma: De ha kell kikerekítem négyszázezerre. Farkas:(elradtatágsal) Kikerekíti...Hát ez gyönyörű,elragadó,..Kerekít.*, kikerekít...milyen nemes csengése van ennek a szónak...Mondja, ismeri azt a bűbájos szó játékot,hogy "kerekes kerekét kereken kerekre kerekíti" ?... Emma: (mosolyog) Hogy maga milyen szellemes... Farkas:(lendülettel) Én mindig feltótlen hive voltam a kerekítésnek. Mert ami kerek (mutatja) az csinos is - mondja a költő, Emma: (feszélyezetten igazgat magán) De Farkas ur...(nevet) Farkas:(kezével végigsimítja homlokát) Ha meggondolom,hogy négyszázezer for int ...Éh, milyen marha voltamm.,.( sötéten néz maga ele) Emma: (Farkas arcát figyelte,részvéttel) Az istenért,mi történt magával ?,,.Milyen sötét redők borítják klasszikus homlokát... Farkas:(mintha villanyütés érte volna) Mit mond ?...Klasszikus homlok ?... Emma: (áhítattal) A szó legnemesebb értelmében. Farkas:(széttárt karokkal közeledik Emmához,mintha megakarná ölelni) Angyalom...szivem királynő

je... Emma: (felugrik,védekezőleg maga elé tartja a kezét) Nem...nem szabad. En á

rtatlan vagyok... Farkas:(megfogja Emma kezeit ós mind a kettőt cuppanósan megcsókolja) Négyszázezer forint és klasszikus homlok...Óh,te aranymadár... Emma: (áhítattal) Qh,milyen szép a szerelem...(hirtelen Farkas nyakába borul,komikus

an suttogja) Csókolj meg János... Farkas:(megcsókolja) Tubarózsám,..TűndérIlonám.«. Emma: (kibontakozik, arc-át kezével szégyenlősen eltakarja) tlgy szégyellem magam... Farkas:Gda se neki drágám...Most már a miénk a világ,(a keze után nyul) Emma: Pihenjünk...(elvonja a kezét) és gondoljunk arra,milyen gyönyörű lesz ábrándozni az ébredő szerelem első boldog perceiről... Farkas: És a kerekítésről,erről a legköltőibb iiriE»aletről.Most már értem, mórt irtóztam én mindig a szögletes dolgoktólHHába,csak az az igazi,ami kerek,•.(mut at ja) Emma: H't akkor,ugye megegyeztünk ? Farkas:Mog angyalkám.Minden" ugy lesz,ahogy akarod. Emma: Mikor adjam át a pénzt ? Farkas :Gh,nem olyan sürgős .Mondjuk holnapután „De lehet holnap is. Emma: Helyes .Tehát holnap .És most mó megyek,,. (kezet nyújt j Viszontlát ásr a,holnap... Farkas:

Isten veled Tündérkirálynőm,».(cuppanósan kezet csókol) Vigyázz, nagyon vi^yóz arra a sok pózre... Emma: (a középső ajtóhoz siet,visszafordul,komikus meghatottsággal) Te,,.te,,.János...(gyorsan el) Farkas:Mi ez ?...Alom,vagy valóság ?..„(megcsípi a karját) Valóság... (felemelt karokkal a plafonra néz,áhítattal) Négyszázezer forint»** 3. jelen

et Farkas, J ó~c s