Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

- 29 .Kalotay: Ki vonta ezt kétségbe ? Emma: (legyint) Hagyjuk.Röviden közlöm veled megmásíthatatlan elhat

'roz*s«mat. Kalotav:H*t csak ki vele. Emma: Mától fogva nem tűröm a gy ám3ágodat%Ázt fogom tenni,amit én akartk. Kalttay:.ügy.. .Szóval te is megbolondultál:? Emma: (sértődötten) Uralkodj magadon,válogasd meg a kifejezéseidet, amióta öntudatra ébredtem rendkívül érzékeny vágyik. Kalotay:Mit akarsz ? Mórt jöttél ide ? Emma: Szeretném tudni pontosan,mennyi az általad kszelt vagytntm ? Kalitay:Bzórt zavarsz ?...(kirántja az Íróasztal egyik fiókját,kis könyvet vess elő,az asztalra csapja,lap ÍZ benne) Ezt telefintn is megkérdezhetted viina.(a könyvet nézi) Emma: Nekem életbevágóan fontos ez a kérdés*(szájához emeli a cigarettát ,de látva,hogy Kalotay nem figyel rá,hirtelen eloltja) Kalotay:(a könyvből) a készpénzvagyon»! háromszázhatvanezer forint, [összecsalja a könyvet,elteszi) Erntna: Es mikor rendelkezhetem vele ? Kalotay:maikor tetszik, Emma: Köszönöm.. Kalotay:Mit akarsz még ? Emma: Szeretném tudni,mért vagy ilyen kiállhatatlan ? Kalotay:(szünet után,nehezen) Mert a kétségbeesés környékez. Emma: Kálmán,kiméld az idegeidet. Kalotay:

T,

Ttnd csak...mit szólnál hozzá,ha kiderülne,higy Kl'ri sötét ^ste annak a Farkasnak a lakásán járt ? ómmá: (megrökönyödve) Htnnan veszed ezt ? Kalotay:Csak kérdem. Emma: (nagy zavarban) Nézd kórlek,..én...hogy ugy mondjam... Kalotay:Csak mond ki bátran. Emma: De olyan váratlanul jött ez a kérdés... Kalotay :Fépzeld magad a Kl'ri helyébe .Te elmentél vilna ? Emma: * (feláll,

nekifoh*3zkidva) Hát...tud§m is én... Kalotay: Tessék ?... Emma: Hagyjuk ezt Kálmán, Kalitay: Nem"habjuk.Tudni akarta a véleményed. Emma: " Hátha mindenáron tudni akaxid,..(nagyit nyel) én nem Ítélném x el* Kalotay: (elképedve) Micsoda?... Emma: W (bátrabb) Igenis,nem Ítélném el. Kalotay: (összecsapja a kezét) Bmmma, ..te mondod ezt,a megtestesült ártatlanság ?...Megáll az eszem.. ,M#st már csak az hiáayzikjhigy bebizinyitsd,milyen veszélytelen szóraktzóhely l-nyik számára egy legónylakás, Emma: ( ábrándosan) Hát arról lehet vitatkizni... Kalotay: Hugim...nem ismerek rád. Emma: Nézd Kálmán,nem vágyik ón olyan naiv és maradi,ahigy te képzeled.Nekem is vannak tapasztalataim. Kalotay: Tapasztalataid ?.. >HÍt ez őrület... (székbe riskad) Talán nem tudid elképzelni,b.gy lehet olyan rendkívüli íerfi,aki nekem is tetszik,akinek én is többet megengedek mint másnaki-