Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 18 Akaki» Szmurov» Péteri Gervászi» Szmurov * .Kap.-Ok» Szmurov» Blaziusz» Zsuljev» Pétert Akaki: Péter» /merészen a cárhoz lép/ Már megbírságoltam Péter. Azért nincs magánál. Nem várt téged és nem ismeri a parancsot, /kiáltva/ Állj. Csend, Szabály. "Fogadásokon a cár személyét semmikép sem szabad megkülönböztetni a többi vendégtől és nem szabad rangján szólítani, hanem holland szokás tízcrint Piter urnák kell nevezni. Megértetted? Meg, Hát akkor... ülj le Piter, /halkan/ Uramisten, így beszélek a várral? /keresztet vet/ És nincs rajtam paróka. /gyorsan előkapja és fordítva fölteszi/ /vállon veregeti Szmurovot ós megigazítja a parókáját/ Üdvözöllek kalmár. Ne haragudj, hogy hívatlanul állítottam be. /meglátja/ Hej Zsuljev. Te is itt vagy? Nagyszerű. Hé, Gervászi mester, /büszkén a kereskedőire/ Nézd csak itt vannak a mi szállítóink. Ez a vitorlaszállitó, Karpi Szemjonovics Szmurov, ez meg itt.. Szmurov hur. A,te fitorlád nadjon jó. A te f:" toriád lehet görbehajózni egész fildg. Én maga most meg fogok ölni. Megölni?. Jaj nekem, /megölelgetik/ Hja, megölelni. Azt könnyebben elviselem. Maga megvan egy disz - disztességes kereskedő Szmurov hur. /közben Zsuljev odafurakodik/ Ön nem olyan, mint ez a tolvaj, aki nekem az árbócokat szállítja. Még rem is panaszkodtam neked piter. Minden ötödik árbócfa rohadt, vagy görbe. /gyorsan el akar iszkolni/ /meghökkenve, hogy ilyesmit hall a kereskedőiről/ Zsul-jev, Zsul-jev. Gyere osak ide. /szeme kitágul eleinte halkan, lassan beszél, aztán mindinkább tűzbe jön/ Mit hallok rőlad? Elment az eszed? Hat tudod te, hogy mit teszel? Idenézz az én tenyerem esztendők óta kérges és térdig gázolok a vízben, hogy az orosz flottát a meghódított vizekre bocsássam- és te - te a zsebedet tömöd? Korhadt árbócokat szállítasz? Az én hajóimra? Te. A hasad mindenit, megragadja Zsuljev gallérjat és megrázza/ Elég lesz Piter, ne itt. Négyszemközt lásd el a baját. Te tolvaj, te. /újra megragadja Zsuljovot/ /Hannibál be akar avatkozni, de ebben a pillanatban Iván határozottan odalép Péterhez és tisztelettel de erősen átfogja Pitért hátulról, ugy hogy mozdulni se tud/ N