Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

19 Péteri Iván: Péteri rváiií Péter: Iván: Péter: Iván: Péter: Ar« tont Péteri \ntoni Péter: Anton: Péter: /dühbe gurul/ Eressz te. Ki az? Eressz, ha mondom. /Iván továbbra is fogja/ Eressz, /hirtelen más nyugodt, ellentmondást nem tűrő hangon/ Jól van. Vége. Eressz el. /jván elereszti Pétert, a vendégek megmerevedve állnak, Péter és Iván némán néznek szembe/ Kí vagy te?Milyen szándékkal nyúltál hozzám. Az igazat mond. /nyugodtan magabiztosan/ A oár parancsa""Fogadásnál minden összetűzést le kell «sillapitani, ha nem. megy szépszóval, akkor erőszakkal, tekintet nélkül a méltóságra." /szünet után/ De hogy mertél a cárhoz nyúlni? Ugyancsak a parancs szerint. "A. cár személyét semmikép/'^m szabad megkülönböztetni a többi vendégtől

i

; • Hol tanultad ki ilyen jól a szabályokat? Most hallottam itt - Bnléks'zem rájuk. /megdörzsöli a vállát/ Hát jó emlékező tehetséged van. Ki vagy tulajdonképen? Szolga vagyok uram, Kulcsái. Hát - Szmurov, a kulcsárod nagyon merész, /feléje fordul/ * v /aki a hajóskapitányok dalára szintén visszajött Glikeri jávai, kétségbeesetten odasúg Ivánná.;:/ Meg ne mondd, hogy az én szolgám vagy, mert halálra botoztatlak. Nagyon merész. De nagy törvénytudó. És hasznosan tud bánni a szabállyal. Ezt megköszönöm neki, Nálad Szmurov ugylátszik nemcsak, a vitorlavásznak rendkívüliek, hanem a szolgák is. /hirtelen előfurakodik/ De hiszen az enyém, enyém ez a szolga, Piter ur. Én parancsoltam neki, hogy csillapítson le téged. No lám, miért küldted a szolgádat magad helyett? Különben hol lennél te már, ha magad jössz. Gyenge vagy és vézna. Mi a neved? .Anton Szvinyin. /örömmel/ A megboldogult bojár fia? Az apád kitűnő ember volt, nagyszerűen értett az államvezetéshez. Kevés olyan akad a bojárok között. Gyere ide. /megcsókolja/ Anyád jó egészségben van? Anton: Igen uram.