Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

36 Te nem szereted azt a lányt! /ebben a pillanatban éppen gargalizál és mintha a gargalizálásm melódiájával heves tiltakozást akarna kifejezni/ /nyomatékkal/ Nem vagy belé szerelmes! /hallatszik, ahogy kiköpi a vizet/ De igen. Szavamra mondom, azt hiszem igen. /a pyjama eltűnik a spanyolfalról/ Rémesen szeretem. Csak hát mit csinál jak, ha egyszer ilyen vagyok. És azt hiszem, hogy mindenki hazudik, minden fiatalember, aki azt mondja, hogy ő más, mint én. Az ember szeret a szivével, meg - amúgy is...Te másféle voltál? /enyelegve/ No, öregem valld be őszintén - tá másféle voltán fiatal korodban? /kijön a spanyolfal mögül, nagyon tarka pyjamában, papucsban. A haja borzas, vizes./ /gőgösen elháritja magától a kérdést/ Én nem tartozom senkinek számadással. Különösen neked nem, te taknyos. De te nem vagy a magadé többé. Szerelmet ébresztettél egy fiatal lányban, /nagyon melegen/ És milyen lányban! Királyi kincs van a kezedben. El akarod szórni? Ki akarod cserélni a nagy gyémántot garasos rézpitykére? /válasz helyett hirtelen leguggol, kezét a csipőjére teszi - magyarázza/ Egy kis Mensendik. Lefekvés előtt mindig tornászni szoktam pár percet. Ez a //// térdg.yakorlat /csinálja/ /a témánál marad/ Roppant kötelességei vannak annak, akit egy fiatal lány szeret. Aranyos vagy, hogy igy lelkesedsz a lányokért. Ugy tudom, hogy régebben húsevő korodban sohasem törődtél a lányokkal...