Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

35 Gábor: Vőlegény : Gábor: Vőlegény: Gábor : Vőlegény: Gábor: Ma este. /még jámborabban/ Ma este? Nem tudom. Tizenegy óra felé egyedül ültem a szalonban. Olvasgattam, amikor a menyasszonyod odajött hozzám,- Jött? Nem futott. Mintha menekült Volna valahorma. Sápadt volt, reszketett a felindulástól. Megpróbáltam kiszedni belűle, hogy mi történt? Védekezett - semmi, futó rossz hangulat csak, majd elmúlik. De én ismerem azt a lányt. /Szünet./ Azt hiszem nagyon jól islerem és láttam, hogy szeme teli van fájdalommal. Miért szenvedett? /Nagy erővel/ Mit csináltál vele? /kicsit megszeppenve és mintha csak most jutna eszébe a dolog/ Ja?! Talán megsértődött. Annyira érzékeny. Táncoltam Evelinnel és tudod a tangó olyan... /félbeszakítja/ Értem már! /Szünet./ /Gúnyosan, keserűen/ Evelin. Képzelem, hogy tapadtatok össze, hogy fúrtad a térded a dkérde közé. Szinte látom, amint kigyúlt a szemedben az állati vágy... /panaszosan/ De édes öregem, ha már táncoltam, nem cipelhettem ugy azt az asszonyt, mint egy hordár a csomagot. Itt ülök hetek óta, tizenkét órát alszom egy nap, tömöm magam szesszel, hússal, fűszeres szószokkal. Ez a mátkaság hülye intézmény. Most multam huszonhárom éves. Mit csináljak a szemxemmel? Ugy néz, ahogy neki tetszik, nem ahogy én akarom. /Abban a hitben, hogy meggyőzte a bátyját/ Beszélj öregem a hátgerincemmel. /Dühösen felhangzik a spanyolfal mögött a prüszkölés, vizcsobogás./. /felháborodva/ Utálatos! Ha egy csődör megtudna szólalni a ménesemben, az mondana ilyeneket. /Vádolóan/