Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

34 ajtó, jön a vőlegény./ Vőlegény: /kicsit meglepetve/ Szervusz! Te itt vagy nálam? Gábor: /komolyan/ Vártalak. Beszélni akarok a fejeddel. Vőlegény: Parancsoljál parancsolni, /az ajtón kopogás hallatszik/ Szabad! Inas: /jön, nagy vizes kancsókat cipel/ Kezüket csókolom. /А vőlegényhez/ Itt a viz méltóságos ur! Vőlegény: Jó hideg? Inas: Most hoztam a kerti kútról. Szinte szúr./A mosdóhoz cipeli a kancsókat, aztán az ajtónál/ Jó éjszakát kivánok. Kezüket csókolom, /el./ Gábor: Arról akarok veled beszélni... Vőlegény: /félbeszakítja/ Ha megengeded, én közben megmosdom. Nagyon melegem van. Ittam. /Mialatt gábor beszélni kezd, az ágy melletti éjjeli szekrénykére szórja a pénzét, a cigarettáit, kiteszi a zsebkendőjét és a revolverét. Aztán kinyitja a spanyolfalat és egészen elfedi vele a mosdót. Az ágyról felveszi a pyjamáját, amelyet a spanyolfal tetejére dob. Aztán maga is eltűnik a paraván mögött. Innen kezdve egy darab ideig a vőlegény nem látható. A spanyolfal mögött vetkezik, amelyen gyors tempóban repülnek á t a különböző ruhadarabjai. A cipője a nadrágja, a kabátja, az inge a gallérja stb. Egyszerre fókaprüszkölés hallatszik. A vőlegény mosdik, csapkod » a vizzel./ Gánor: /szigorúan beszél a spanyolfal felé, a láthatatlan vőlegényhez/ Micsoda durvaságot követtél él már megint? Vőlegény: /ártatlanul/ Mikor?