Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

27 Inas VőlegényÖzvegy: Inas: özvegy: Inas : Özvegy: Vőlegény: Özvegy: Vőlegény: Özvegy: 11. jelenet Voltak, Inas. /bejön, mozdulatlanul, parancsra várva megáll a küszöbön/ /elképedve és lesújtva ül a medvebőrös kereveten, az özvegy felé/ De kérem, én... /ügyet sem vetve a vőlegényre. Az inashoz/ Mindenki lefeküdt már? Nem méltóságos asszony. Gsak a komtesz. A vendégurak a dohányzóban kártyáznak a méltóságos asszonynyal. A méltóságos ur nézi a játékot. Köszönöm Lajos; /kifelé indul/ /szótlanul meghajlik és hozzáfog, hogy az asztalokról leszedje a kávés csészéket/ /az ajtóból visszafordul a vőlegény felé/ Pá! Megyek kártyázni. Mindig nyerni szoktam, mikor ilyen jó kedvem van. /feláll, kétségbeesve/ És van lelke hozzá, hogy itthagyjon most, igy felhúzva a magas C-ig? /nevet/ Oh, van. Van! El sem képzeli, hogy milyen kegyetlen vagyok! És aztán maga meg is érdemli, hogy bűnhődjön egy kissé! Haszontalan! /hevesen/ És a megjegyezésünk? Én tartom magam ahhoz a megegyezéshez /idézi, amit az asszony mondott/ Ezek a vén vastag falak olyan titoktartóak és ha a ház lepihen... /egy kicsit ijedten/ Meg ne próbálja! ^agyon, de nagyon komikussá tenném! /А győzelem és guny tetején/ Szeretem látni a kutyuskát, amikor szolgál, de • cukrot azt nem adom oda neki! /nevetve el./