Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

4- 6o III, Felvonás /Másnap reggel. Az első felvonás diszlete: A hall, amelyet a korareggeli napfény áraszt el. Amikor a függöny felmegy, a színen Lajos éppen a reggelizőasztalkát teriti. Begyújt a szamovár alá. Junkaközben, ómig ide-oda jár, hajladozik, halkan du^ dol, inkább csak dünnyög, - valahogy meg ne hallja az uraság -• Lajos képe össze-vissza van karmolva, nagy piros karcolások szembetűnően látszani kell az arcán./ 1. jelenet Lajos, majd Lici /Mikor a függöny rányilik, már dúdol. Halkan, keservesen, szivének minden bánatát belényomva a suta kis székely nótába/ Csöndes már a falu alusznak a lányok Akácsoros uccán csak magamba járok. « Kivert kutya odasimul énhozzám, Fáj nagyon a szivem, Mert elhagyott a rózsám... /ez nem volt folyamatos ének. A munkai üteméhez modulált. Néha meg is szakad egy pillanatra. Amikor vége a nótának, Lajos halkan tovább fütyöli a melódia néhány taktusát./ /balról jön, tenyerén a szendvicses tál. Látszik rajta, hogy faséban van Lajossal. Odamegy az asztalhoz, szó nélkül, morcos képpel leteszi a tálat., /meglátja Licit, abbahagyja a füttyöt, mozdulatot tesz a lány felé./ Lici: /megijed, akaratlanul nagyot cukkol/ Hozzám ne nyúljon, komisz paraszt! Lajos: /diadalmasan elvigyorodik/ Ne féljen. Nem bántom Lajos: Lici: