Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

61 Lajos: Licl: * Lajos: Lioi: özvegy: Lajos: Lici: özvegy: A herceg: Isti: özvegy: Isti: többet. Elég vót az éccaka. /szemtelenül/ Na hiszen nagyon félek magátul. Kiásom a szemét! Nézze csak meg a poféját a tükörben, hogy milyen. /gömbölyű kis vásári tükröt huz elő a hadrágzsebéből. Fintorogva nézi magát benne. És mintha a látványtél méregbe jönne, megint fenyegetően közeledik a lány felé/ /ijedten curukkol az ajtó felé, amikor bejön az özvegy és a megjelenésével véget vet a háborúnak./ 2. jelenet Voltak, az Özvegy, majd Isti és a Herceg, /balről jön, frissen, teni. znek öltözve, a kezében a rakett. gyenesen az asztalhoz megy, leül, tölt mafeának a teáskannából. ) /egyszerre/ Kézit csókolom! /szogálati ügyben kénytelenek mind a ketten odaállni az asztalhoz, hogy az özvegy reggelijénél segédkezzenek. Csak titkokban lehet néhány ingerült játékuk egymás felé./ /előbb Licire néz, majd Lajosra. Észreveszi a karmoláeokat, a kék foltot. Édesen nevetni kezd/ /reggeli dresszben, szintén rakettel a kezében jön, Isti előtt, balról/ Jó reggelt Evelin! Jó reggelt! Mitől van ilyen rózsás kedve? Még mindig ez a bűbájos éjszaka? /odaáll az asztalhoz, tölt a szamovárból, állva szürcsöli a teáját./ Egy csöpp teát.../szó nélkül Lici és Lajos arcára mutat/ Ejhal Ezt aztán nem lehet platonikus szerelemnek nevezni!