Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

41 Komorna: Vőlegény : Vőlegény: /feltérdel az ágyon, még minciig fogja, simogatja a komorna kezét/ Szép kis kacsók. Én mondom, hogy csak a vörös nőnek lehet ilyen szép keze» Ilyen fehér. Ilyen gödröcskékkel. Ilyen finom, pici kék erekkel. /kigombolja a lány blúzának az ujján a legelső gombot, megcsókolja a csuklóját/ Komorna: /pironkodva/ De méltóságos sur! Vőlegény: No. Csak semmi szégyenkezés. Ez dukál mafcának. Nem hizelgek én egy cseppet sem. Szép lány maga Lici. Minden olyan helyes magán» Ez a bóbita. A lábacskája..

/к /kihajol az ágyból, ugy nézi a lábát./ Ejnye de finom cipője van. A komteszé. Tőle kaptam, /hetykén/ Neki szük volt. /erőszakolja, hogy üljön le/ Üljön már le egy kicsit. Ide. Ide az ágyra, /a paplanra üt, mutatja/ Ne vigye el az álmom. Ugyan tegye le ide egy kicsit azt az édei kis izéoskéjót... Komorna: /leül az ágy szólére, gonosz incseikedéssel/ Hát hogy jól aludjon a méltósá^gos ur! Vőlegény: /felguggol az ágyon, a lány mellé, akinek a derekát ч némi küzdelem után átöleli/ Ejnye, ne húzódjon ugy tőlem. Hát nem kótja, hogy mennyire tetszik nekem. De milyen drága pelyhe

s nyaka van magának. Olyan puha mint a kacsa pelyhe, /megcsókolja a nyakát/ De jó) szagú... Komorna: /védekezik/ Uh! Csikland! Vőlegény: /egyre mohóbban/ Az a jó, ha csikland./küzdelem közI ben/ No!...No!••.Izé...Engedjen... Komorna: Ne...ne méltóságos ur...Van a méltóságos urnák menyasszonya, akibe szerelmes....