Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

42 Vőlegény: /bosszúsan/ Szerelmes! Szerelmes! Magára meg snájdom van* Az még több, ha valaki tetszik* A szerelem vak, de a gusztusnak szeme van.../ostromolja a lányt/ A nyakát.../csók/ Komorna: /kicsit elernyedve/ Méltóságos ur! Vőlegény: /liheg/ Jó lesz velem jóba lenni, felviszem én Pestre. Dámát csinálok én magából* Szinésznőt* Jobban pásszol maga hozzám, mint ahhoz a nyeszlett inashoz* .. Komorna: /hirtelen kijózanodva/ Jesszus a Lajos! /lefejti magáról a viőlegény karját/ Most biztosan leskelődik utánam, /fülel az ajtó felé/ Amikor feljöttem, még utánam is kiáltott a hallból /rettegő visszaemlékezéssel/ Ott áfllott a lépcső alatt, a partvissal a kezében. Vőlegény: /izgatottan folytatni akarja az attakot/ Hát aztán? w Rúgja ki, dobja ki. Nem mer az idejönni - hozzám az én szobámba! Komorna: /fokozódó aggodalommal/ Dehogy-is nem. Mérges ember az nagyon, ha féltékeny, /megint az ajtó felé figyel, szorongva/ Ott van valaki. Valaki ott kivül krákogott. Hallom. Vőlegény: /türelünetlenül/Biztosan képzelődik. Ha mondom. Csal nem meri...? /kiugrik az ágyból, a papucsába dugja a lábát/ No megnézzük, aztán, ha látja, hogy nem volt igaza, becsukjuk kulccsal az ajtót, /kacsint/ Jó?! jelenet Volt к, majd inas