Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

/halkan kinyitja az ajtót, benéz, aztán visszakapja a fejit / Bocsánat. /menni akar/ /mint a tigris felül az ágyban, sebeeeiV' Lioi, maga az? Jöjjön csak Lici, mi baj? /amikor a komorna mégis el akar menni, hangosan, hevesen egy kis folytot rimánkodássaV Lici! Lioi! Licike! Jöjjön csak idei la ! Tubicám! /bejön, beteszi maga mögött az ajtót, kényeskedve megáll a küszöbön, két keze a fehér kötényének zsebében/ Tessék méltóságos ur! /gusztálja a lányt/ Minek köszönhetem a szerencsét? Azt hittem méltóságos ur még nem feküdt le. Mintha odale láttam volna a dohányzóban,a kártyázók között, /magyarázza/ Kivittem innen a gyufát még délután.•. most vissza szerettem volna lopni a nachtkasznira.•, /az éjjeli asztalkára néz/ Nincs itt. Pedig éppen., /cigarettát vesz a szájéba/ Adja csak ide azt a gyu fát. /kacéran illegetve magát, odamegy az ágyhoz, előveszi a köténye zsebéből a gyufát, tüzet ad./ /mialatt rágyújt, nézi a komorna kezét/ Szép,, fehér keze van magának, Lici, hogy tud igy rá vigyázni? /^sértődötten/ Oh, hát nem sikálok én méltőságáz и A komtesz mellett vagyok én és ha néha mégis vasalni kell vagy valamr más "olyasmit" csinálni, hát kesztyűt húzok. /megfogja a lány mindkét kezét/ No, jöjjön kicsit közelebb. Nem eszem meg én magát. Vagy, ha meg is eszem, ne féljen nem fog fájni, /huzza/ / egy kis illedelmes sonakodás után szorosan az ág} mellé áll./