Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

23 Vőlegény: özvegy: Vőlegény: Özvegy: Teseék. Vőlegény: özvegy: özvegy: A seb ugylátszik nagyon mély volt. Várni kell. Legalább holnapig. Majd az éjszaka segiteni fog nekünk. Könnyek közt szerelemféltésben töltött éjszaka. Iamerem az ilyesmit. Az ilyen éjszaka nagyon megpuhítja az embert.... Tudja, a kicsike olyan rideg volt hozzám, meg kellett volna sértődnöm, ha nem érzem, hogy én is bűnös vagyok a dologban. Köszönöm, hogy fáradt értem. /Kezet csókol./ Micsoda pompás illata van a bőrének! Mint a friss tejnel) Chanel. Adja, hadd szagoljam meg a karját, /kacéran a fiu orra elé tartja a mezitelen karját/ /megfogja az asszony csuklóját, móhón szagolgatja a karját/ Be Jól... /mikor a vőlegény már tul vakmerő kezd lenni, elveszi a karját/ Elég volt! ügy dolgozik az orrával, mint egy vacuum cleaner! /hirtelen/ Mondja csak, nem féltékeny maga egy kicsit a bátyjára? Most is együtt találtam őket. Odamenekült a kicsike hozzá. Oh, nagyon jól együtt voltak. Éreztem, hogy mennyir zavarom a kettősüket. Vőlegény: Hogy féltékeny kegyek Gáborra? Szó sincs róla! r özvegy: Miért? Higyje el, nincs nő, akit ne izgatna a problt ma, hogy kicsalogasson a csigaházából egy ilyen passzív, lusta férfit... Persze a maga menyasszonya, tiszta kis virág, kis nárcisz. Hanem azért mégis У csak asszony. Egyszer csak eszébe juthat...ne gonao hogy а mátkaság akadálya az ilyesminek... Vőlegény: Ugyan. A menyasszonyomban féltétéenül megbizom. Sajnos egy kicsit frigid. Azt hiszem, hogy szeret i>