Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

16 Gábor: /visszafordul a küszöbről,komolyan,melegen/ Mindhalálig./ el a ház ura és a ház asszonya után./ 6.jelenet. Menyasszony,Vőlegény. Vőlegény: Most egyedül maradtunk. Menyasszony: Miért mondja ezt ilyen jelentőséggel?! Vőlegény: Mert én ezt az Alkalmat megraga dom,hogy vőlegényi jogomnál fogva megcsókoljam azokat az édes kis pelyhecskéket a nyakán,hátul,amik olyan puhák,mint a kis kacsa pihé

je./Fenyegetően közeledik a menyasszony felé./ Menyasszony: /riadtan/Megállj

on.Komoly mondanivalóm van. Vőlegény: /folytatja az előnyomulóst/Jő! De előbb a kacsapelyheket. Menyasszony: /elbarikádozza magát egy fotellel/ Nézze csak a mi jegyeseégünk olyan kedvesen indult.Olyan frissen,olyan ártatlanul.Maga néha még pirult is előttem.Ha tudná,hogy tetszett nekem olyankor. De most néhány hét óta valami uj kifejezést látok a szemében.Valami nyers,mohó kifejezést, ami napról-napra vadabb lesz. Vőlegény: /félbeszakitj:/ Ez a növekvő szerelem./ujra tárna dásra indul/ A kacsapelyheket! Menyasszony: /menekül/Ez nem lehet a szerelem.Ez valami más. Valami csúf dolog,ami engem sért. Vőlegény: /üldözi a lányt a bútorok mögött/ Várjon, megbékitem. Menyasszony: /kétségbeesve/ Nem,nem !