Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

Vőlegény: /egyre hevesebben/ Megálljon! Ha nem áll meg, büntetést kap és megcsókolom nemcsak a kaosapelyheket,hanem ott as orra alatt azt a kis piros bigyedt meggyet is,ami már olyan édes, hogy nem is merem szájnak nevezni./folytonos kergetőzés közben átugrik ejy kis taburetten és elosipi a menyasszonyt/ Menyasszonyi /ijedten/ Jaj! Vőlegény: /magához szőritja a rémülten tiltakozó lányt, a nyakára tapasztja a száját/ Menyasszony: /rug-kapálódzik,csaknem sir/ He,ne! Nagyon kérem! Igazán nincs hozzá most hangulatom! telszagu a szája ! Vőlegény: /tovább csókolgatja Ételszaga? A mamája konyhája./sikeriil neki a lány száját elkapni, erőszakosan megcsókolja/ Menyasszony: / a csők alatt nem tud sikoltani,csak egy kétségbeesett hang tör ki belőle/ Mmmmmm.•• /olyan elkeseredetten küzd az ölelés ellen,hogy egy vaui mozdulattal belekap a vőlegény szemébe/ Vőlegény: /elereszti a lányt,kiveszi zsebkendőjét, a szeméhez száritja / üjjé,a Szemem! /mozdulatlanul áll,mint ,akit megvakítottak,arcán a zsebkendővel/ Menyasszony: /egy pillanatnyi habozás után,sajnálkozva/ Megsértettem? Látja,miért nem hagy békében? /a vőlegény kanjára teszi a kezét/ Fáj ? Mutassa ? Vőlegény: Elveszi a szebkendőt,mutat ja a szemét/ Itt,