Martos Ferenc: Madame Dubois; Q 2116

21. Angéla* Kora, urain. Én a kegyes tanitórend kötelékében állok, leány intézeti tanárnő vagyok, Gaché* Leány intéz et ben tanít? Ez mulatságos leheti Angóle* Inkább fárasztó, uram. Most is egyik kedves tanítványomat kísérem Párizsba, az édesanyjához. Gaché* Azt a kis szőkét...sötétkék ruhában? Angéla* Igen. Kiment a rétre, gyöngyvirágot szedni. Gac&é* /gúnyosan/ Láttam. Angéle* Be már itt kellene lennie*, .nem értem, miért késik? Gaché* értem, /nevet./ Angéla* Azt hiszi, nem talál gyöngyvirágot? Gaché* Kettecskén majd csak találnak valamit. Angóle* /csodálkozva/ Kettecskén? Ki a másik? Gaché* Egy fiatalember. Angéle* Miféle fiatalember? Gaché* Tudomiaénl Itt ismerkedtek meg az imént. A bőröndjéről Ítélve /mérgese^/ kovácalegényI Angéle* Szent Péter la kovács volt..,Hi Tolnette megismerkedett vele, bizonyosan helyes oka volt rá...ü csak az Urnák tetsző dolgokat szokott művelni! Gaché* Pedig jó lenne, ha az édesanyjának is tetsző dolgokat művelne. Alig hiszem, hogy örülne, I» megtudná.. Angéle* Tolnette édesanyja komoly, szigorú erkölcsű hölgy, aki nagyon Jól tudja, hogy a leánya jobb helyen nem lehet, mint az én felügyeletem alatt., .Be hiszen már jönnek is* Gaché* Ott a fiatalember! Angéle* Milyen kellemes külsejű...