Lakatos László: Láz; Q 2106

- 42 VIOLA : Morfiumot. MÁTÉ: Mennyit? VIOLA: Két adagot. /Gyorsan/ A professzor ott volt. Látta. Aztán fölmentem és... MÁTÉ: Beadta a két adagot. VIOLA: Csak egyet. A másodikat már nem mertem. Nagyon bágyadt volt.TJgy látszik, mig lent voltam, bevett...Nagyon bágyadt volt, rögtön elaludt. /Kis szünet/ És én aztán újra lementem a főrxrvos úrhoz ...Jelenteni, hogy alszik. /Szünet/ MÁTÉ: Sokáig voltak lent együtt a főorvos úrral? VIOLA: Nem. A főorvos ur nemsokára fölment. MÁTÉ: /Törökhöz/Mért? TÖRÖK: Nyugtalan voltam. Szegény Tro rdkes idegállapotban volt, mikor felvitték. MÁTÉ: De hiszen hallotta, hogy lecsillapodott. Jelentették önnek,hogy alszik. TÖRÖK: Nincs megbízhatatlanabb az ideges ember álmánál. Mélyen elalszik és öt perc múlva felriad. Ezek az emberek néha éjszakákon át nem alszanak, máskor percek alatt összealszanak annyit, mint a normális ember hetek alatt. /Szakszerűen/ Tudniillik nem csak álom tartama teszi, hanem a tartalma is. Nemcsák a mennyisége, hanem a minősége is. A mélysége. MÁTÉ: /Violához/ A főorvos ur fölment és...Tessék folytatni. Visszajött a főorvos ur? VIOLA: Nem. Letelefonált. MÁTÉ: Mit? VIOLA: Hogy jöjjek fel azonnal. Fölmentem é s

.. .Mingyárt hivtuk a proffesszort és ő.../Igen kis szünet/ Szivbénulást állapított meg. MÁTÉ: Hogyan viselkedett a főorvos ur? VIOLA: Kétségbeesetten. A professzor alig győzte vigasztalni. MÁTÉ: Nem érdeklődött? Magát nem kérdezte az utolsó percekről?