Lakatos László: Láz; Q 2106

- 41 MÁTÉ: Akkor talán mégis behallatszott valami? Egy beszédfoszlány. VIOLA: Teát főztem. MÁTÉ: Később kijött a fülkéből. Akkor hallott valamit? VIOLA: Semmit. Bejöttem és elhallgattak. /Szünet/ Egy mondatot hallotta^ MÁTÉ: Szóval mégis. VIOLA: Ö azt mondta... MÁTÉ: Ki? VIOLA: A beteg. Azt mondta, hogy...Gyakran gondol arra, hogy megölje. MÁTÉ: Kit? VIOLA: A férjét. MÁTÉ : Halállal fenyegette? VIOLA: Igen. MÁTÉ : Ön előt t ! VIOLA: Nem látott engem! MÁTÉ: Mi volt az ön benyomása? A fenyegetés komoly volt? VIOLA: Elkeseredett emberből jött...Ö már akkor készült az öngyilkosságra. • • MÁTÉ: Öngyilkosságra!? VIOLA: Egy perccel később jött a tanár és б akkor kérte, hogy ölje meg. Sem meggyógyitani, sem megölni nem tudják az embert. Mért orvosok, egyiket sem - mondta a tanárnak. MÁTÉ: /Törökhöz/ így volt? TÖRÖK: így. MÁTÉ: /Violához/ Szóval önnek rossz érzése volt? A/l VIOLA: A tanáriak is. Megparancsolta, hogy rögtön vigyem fel, fektessem ágyba és adjak be dupla csillapitót. MÁTÉ: Ön fölvitte, lefektette és beadott... VIOLA: Nem? Дgen kis szünet/ ä Fönt nem volt csi'llapitó. Akkor már összegyűjtötte. A hátam mögött. Lementem csillapitóért. MÁTÉ: Hová? Honnan vette a csillapitót? VIOLA: A rendelőben...A kézi gyógyszertárból. MÁTÉ: Morfiumot?