Lakatos László: Láz; Q 2106

- 35 MÁTÉ: ö volWutol jára.•.? TŐRÖK: Nemi Utoljára ёц, voltam fent. Tudom, hogy ezzel magam ellen beszelek, -méga»'. . . HUZELLA: /visszajön/ A nővér nincs itt. Az idézést szabályszerűen £ikézbesitettük. MÁTÉ: Biztosan még nem szabadul/ el a szanatóriumból. /Gyorsan aktába néz/ Hivja Baráthy MEFgit óméltóságát.../Törökhöz/ Ö volt aznap az ön utolsó páciense? TÖRÖK: Igen. . Лс

^&Л /nbbOŰlAwi -rnvj"' - vc\!í4

.>t<

> / y f HUZELLA: /az ajtóban/ Mőltóoá&oa "Daiálhj Maig^

T. ^ Т^лм-ц)}?^^^^ MARGIT: /Letompitott eleganciával van öltözve, középről jön/ /Megáll, za varodott, hol vejét nézi, hol a rendőrt./ HUZELLA: /becsukja mögötte at ajtót/ MÁTÉ: Méltóztassék közelebb fáradni.../Sellyei kinál/ Tessék. MARGIT: /félszege p. leül/ MATE: Baráthy Margit államvasuti főfelügyelő özvegye? MARGIT: /igent int/ SCHULTZ: /а gépen ir/ MÁTÉ: A főorvossal rokonságban van. A törvény értelmében megtagadhatja a vallomást. MARGIT: Beszélni akarok. MÁTÉ: Figyelmeztetem, hogy arra, mit vallani fog, esetleg a törvényszék előtt esküt kell tennie. MARGIT: Beszélni akarok. MÁTÉ: ön ez év február huszonkettedikén délután járt doktor Török rendelőjében? л 'Зщгой^гмл/ MARGIT: /felugrik, lihegve/ A szivem miatt. Évek óta ő volt af liájijwjrp

u'áúItáF» MÁTÉ: Tett észre valamit méltóságod doktor Török viselkedésében? Valami rendkivülit? MARGIT: Semmit. Olyan volt, mint máskor. Gondosan megvizsgált, kedvesen