Lakatos László: Láz; Q 2106

- 34 SZÉKÁCS: Szervusz kérlek alássan. /Elmenőben megáll Török előtt/ TJgy rémlik mintha...Nem dolgoztunk mi valamikor együtt? Egy pillanat... Már megvan! TÖRÖK: aendrassik klinika! SZÉKÁCS: Második pad az ablak mellett. Közöttünk egy vörös fiu ült. TÖRÖK: Holndonner! SZÉKÁCS: Tizennegyedik számú belgyógyászati pavillon. /Kezet ad./ Szervusz. Én onnan mingyárt idekerültem a rendőrségre. TÖRÖK: Én nem mingyárt. Tegnap még a Krisztina A Szanatóriumban dolgoztam. SZÉKÁCS: Hát igen. • ./Zavartan/ Örülök, hogy jó egészségben látlak.. ./Aztán mégis kezet ad./ Szervusz. TÖRÖK: Szervusz. SZÉKÁCS: /közében el/ MÁTÉ: Együtt jártak egyetemre? TÖRÖK: Igen. Belgyógyászatot Jendrassiknál hallgattunk, sebészetet... MÁTÉ: Hogyan juthatott ennyi, feltétlenül halált okozó méreg a felesége szervezetébe? TÖRÖK: Nem tudom. Már mondtam: fsűc legfeljebb, ha percekre volt egyedül MÁTÉ: Szóval kitart amellett, hogy öngyilkos lett. TÖRÖK: Igen...Végre is...Kit gyanusithatnék gyilkossággal. MÁTÉ: Erről nincs is szó...Senkisem kérte önt fel, hogy gyanusitson... Tessék leülni. TÖRÖK: Tanácsos ur, szeretném végre tudni, mint kicsoda vagyok itt. Mint...? MÁTÉ: Mint az áldozat férje. TÖRÖK: /leül/ MÁTÉ: Az előbb próbáltuk önnel rekonstruálni február huszonkettedikédélutánját. Most ugyanezt me^kiséreljük: adások segítségével. if

Шл^Ул^ л /Aktába néz/ Huze'lla, azÉfítpa. be PcüuSy Viol

a ápoló nővért. HÜZELLA: /középajtón kiszól/ Paks/V

io

la nővér! n fniyn^rnhPab. syw*