Lakatos László: Láz; Q 2106

- 14 tudná. Mindenki tudta. Az egész ház. A portás is. TÖRÖK: Nem...Ti nem tudjátok...Még te sem...Aurél bátyám, te szerencsés ember vagy. Te nem túdod, mi az...egy beteg feleség. GÖNCZI: Sem azt, mi az: egy egészséges feleség. /Megkopogja/ Ezért vagyok szerencsés ember. /Órára néz/ Jössz kicsit Korányit hallgatni? TÖRÖK: Nem tudnék öt percig odafigyelni. /Szünet, е'1'lágyul/ Nem lett volna szabad... GÖNCZI: Mit? TÖRÖK: így kiadni egv embert. Mégis a feleségem. »

él Lünk s f- (НЖалТ, Ö jól graadbita. Ö szegény boldoggá akart tenni.//Közápfe^indul/ GÖNCEI: /elébe áll/Mit akarsz fönt! TÖRÖKj^ /zavartan/Nem tudom.. .Bocsánatot kérni. GÖNCZI: Zseniális ötlet. Ee'ldulod őt és saját magadat. Ezek a jelenetek köztetek: méreg mindkettőtöknek. Ha nem akarsz ve'lem jönni,/belső szobára/ dőlj le kicsit. Aludj félórát és utána mingyárt máskép látod a világot...És különben most már biztosan ő is alszik. Morfiumot adattam be neki. IRMA: /középről jön/ Jó estét...Jó estét professzor ur. /А jó tanuló л, — kiuíérságávál/ Tetszett látni a Röntgent? TOROK: /indfikolatl

an és váratlan, dühvel, ami őt is meglepi/ Huszonkettő! Február huszonkettő! /Röntgenre mutat/ Máskor tessék felírni a dátumot! Ez nem kávéház! Ez szanaitorium! Megértette doktorkisaszssony!? IRMA: /elképedve hallgatta, azután fölvette a Röntgent. Nyugodtan/ Főorvos ur, ön megőrült! /Középen e'l./ TÖRÖK: /ijedten/ Mi lelt engem?...Azt hiszem csakugyan meg.../És hogy Gönczi nevet/ Mit nevetsz kérlek? Ez olyan nevetséges? GÖNCZI: Rendkívül. Haragszol a világra és összeszidod ezt a szegény hülyét, mert ő jött elsőnek az utadba. /Gyorsan megnyugtatja/ Nem baj. Véletlenül megérdemelte. A te helyedben én is. Tálán még rá is vágtam volna az izécskéjére.../Hirtelen/ Mondd...Ha már ilyen