Lakatos László: Láz; Q 2106

TÖRÖK: GÖNCZI: TÖRÖK: GÖNCZI: TÖRÖK: GÖNCZI: TÖRÖK: GÖNCZI: TÖRÖK: VIOLA: TÖRÖK: VIOLA: tÖRÖK: VIOLA: TÖRÖK: VIOLA: TÖRÖK: VIOLA: TÖRÖK: VIOLA: TÖRÖK: VIOLA»: TÖRÖK: 3. - 15 őszinték vagyunk egymáshoz: van szeretőd? Nincs ! Mennyi? Egy sem. Nincs! Állandó, vagy csak ugy alkalmilag? Nincs! Nem hiszed, hogy... /őszintén/ De. /Kis szünet/ Talán neked van igazad. „ ,

r . /^«»niéató^eeék? ^ /kfosolyogva/ Jobb tul lenni az egész disznőságoni^Csak bajt és zavart csinál az embernek. /Legyint/ Szervusz. /Gyorsan középen el./ /megáll, kicsit maga elé mered, azután fáradt lépésekkel balra el. AjTó nyitva marad. Szünet./ /középről jön, most feltűnő hangosan és élénken lépve, még az ajtót is hangosan becsapja./ /balról jön/vfcoa** nővér? /hangosan mosolyodva/ Elég hangosan jöttén most be főorvos ur? Ha szabad abból következtetnem, hogy föl

t&ätyäÜt' igen. /ijedten/ Aludt? /engesztelően/Nem, nem, semmi baj. -ФвеЙ^акагШт. Sőt. Hálás vagyok magának Viola. /Középre indul./ Felnézek a feleségemhez, /eléje áll, újra az б halk hangján/ Ne menjen fel főorvos ur. Alszik. Már? Beadott? Igen. Hány adagot? A professzor ur •ugyan kettőt mondott, de én csak egyet adtam be. És használt? Azt hiszem, mert..

.Mingyárt elaludt tőle. Akkor tényleg jobb, ha nem.../Ajtóban van, gondolkozik/ Eh.• .Mégis fölmegyek.