Lakatos László: Kerekasztal; Q 2105

Ó3. Me g gondolta m az ügyet. Fáradt vagyok, eiső а pihenés és - hogy is momie ted az imént - felelősséggel tartozom magamnak. Vigye az ördög a dolgaimat, a í'o, hogy engem ne vigyen el. Igazad van. /kezet ad/ őrülök, hogy nem értettél félre. /gesztus/ Ennyire sem.. .Jó éjszakát Tamás bátyám. Isten áldjon fiam. Jó alvást. Neked Jó olvasást. Köszönöm. /balra el/ /pillanatig utána néz, azután leül a kerékasztalhoz, felkapja a könyvet, olvas./ /balközépről jön, kicsit nyugtalan/ Az Íróasztalon lévő kehelyhez megy, belenéz, arca csalódott, fölemeli, kiborítja, a kehely üres, Erna még csa lódottabb, kicsit hangosan teszi le e kelyhet. Erre a zajra a:/ /feririaű ez olvasásból, kezéből a könyv az asztalra esik. öiró és Erna tulajdonképen csak most veszik észre egymást/ bocsánat.. .f ost megzavartam az olvasódban, » /fölkel/ ü nem.. .Parancsol valamit ? Köszönöm, semmit. Valami nincs fent rendben a azobéjá ban! Csengessem az inast. /Csöngetni akar/ /lefogja a kezét/ Nem, nem...Nem akarok feltűnést, /nem érti/ Tessék?