Lakatos László: Kerekasztal; Q 2105

29. < Gróf: Biró: Gróf: Bir#: Gróf: Bíró: fogok neked mondani öt szót, talán kicsit nagyképű leszek. Ha fárasztalak, ne figyelj ide, /kevesen/ de kicsit kényelmetlenül/ De Tamás bátyám.. Szegény apád bafcátom volt...Szép barátság volt, nekem ma is űlaz... Szegény apa is mindig büszke volt, Tamás bátyám barátságára. De ha nem is rólad jíksk lenne szó, én igy a hatvanadik esztendőben kicsit felelősnek érzem magam minden tai fia to lom borért. Az ón nemzedékem - bizonyára sok jót ós szépet igyekeztünk csinálni - de az én nemzedékem tele van hibával éa felelősséggel. Nyakig felelősek vagyunk. Velünk kezdődött el minden. Ml indítottuk el a háborút, legalább is hagytuk, hogy elinduljon, mi felelünk azért, hogy ez в világ iáéig Jutott, In valahányszor a te korodbeid fiatalemberrel találkozom, mindig lesütöm a szememet. Én valahogy, da talán épen azért, mert nincs gyermekem, minden mai fiatalemberrel szemben kicsit apának tudom magamat. Azután., fost fogok valamit mondani, ami igy a mi kettőnk helyzetében talán rosszuk fog hangzani. Parancsolj . Én valóban mindig opa voltam. Így, nőtlenül és gyermek nélkül is apa. A birói szék a számomra mindig kicsit az asztalfő volt, az apa helye és aki elém került, bűnös vagy ártatlan, arra mindig ugy néztem,