Harsányi Zsolt: Grófkisasszony; Q 2071
András: Klára: András: Klára: András: Klára: András: Klára: Oe о ley né: Klára: űs e ley né: András: Cseleyné: Klára: András: 10. /aegverûgoti u kezét/ áássu, ez Igazán kedves magától. Jó érzés, hogy van V luki, akinek üröm, ami пакета öröm. *îo:"i is lost magának зо1ш oiy im barátja, mint én vagyok. Teljesen Önzetlenül. bért nit akarók én magától? Sennit. /kozàt vorcgoti/Tudom, kodvoo, tudom. Hiszen nit is акагzitnu tőlem. /loplzot t hosszunkéval/ Persze. /feláll/ De liât mit telintünk ni itt a J6 latén háta mögött, hogy « dolgaim о lure menjenek valahogy? /^eafel Jár./ Sennit. -gy .uInak a mpok és az évek. Tudja, titokban az a terven, bor: y a verselt lemásolom. <:ajd egyozor, valamikor, amikor naga már liiree ember lesz, előveszem ós olvasgatom. Harare a beszélgetésre fogók visszagondolni. ils t&Jd találgatom, vaj Jon emlékszik- e még Jódé Klárára, a kis falusi tanítónőre?... /Jseieyné kinéz./ /aeghatottan/ aga olyan meghatóan kedves, Klára, liogy ezt ki se tudom ío-idani. /kezet nyújt./ iöszönüm. ДпгеЬ fog/ Hincs mit. Hz belülről Jön, ez nem érdem, /lejön a tornácról, most már nyugtalan/ !&t mis az, diskuráltok? bár be is fejeztük, Ptelku néni, ort indu ónom kell. Jó félóra, m ig visszasétáld a faluba. /negkörmyobbuiv©/ -'.ár mégy? -gazán sajnálom. Hova siet? Henni keli neki. bennem kell, igazán. Tanítás után erre sétálok és beszólok a versekért, liogy lemásolhassam. bQg&s, édes Klári, meglesz.
