Harsányi Zsolt: Grófkisasszony; Q 2071

17. András: Hát lissa, Tossók. кл előadják? Hem. Azt hiszem, még csak el sem olvassák. Néha az jut eszembe, bogy Itt "gyet kellene csinálni: belépni ahoz e színigazra tóhoz, és elévenni а revolvert. "Direktor ur, ha megmoccan, lelövöm. >

0st végig fogja hallgatni а darabomat." És akkor, revolverrel a félkezemben, felolvasnám neki az Ikaroszt. íi volna, mikor Jezten? .'agához ölelne. Azonnal elf or adná. Klára: Hz biztos. András: De néha aztán jönnek a borzasztó porcok: kételkedni kezdek magamban. AisazeUl./ Klárát rem hisz aaJátmagában? TTéha Andrást • g2a îdszek, néha nem. Ш sikerült valami szépet összehozni, akkor ujjongok a bolder «ágtól. Máskor meg... Klárát Most például mi van? Andrást /nosolyog/ Most például?. .«Ahor y jöttem hazafelé lóháton, a Mirza békésen poroszkált alattam, én meg hangoson szavaltam a tájnak azt a versemet, amelyiket legjobban szeretek. És a verstől egészen erőre kaptam. Klára: Melyik az a vers? * visszatérés"? Andrást Horn. Azt ie szeretem, nagyon szép. De még szebb a "Pipacsok dalolnak". Azt szeretem a legjobban. /Uliőhelyében, kissé színészkedve, szavalni kezd./ A buza sárga tengerében Piciny piros pontok dalolnak, A lelkem ezt a dalt hallgatja, Meg sz Unt a tegnap és a héInap. Hát mondja, hát nem gyönyörű ez? /lassan, gyönyörködve ismét* 11./ Klárát jgen, ez nagyon szép. Jaj de kimondhatatlanul boldog volnék, ha ezt újságban olvashatnám. M. Satak éi nimmûr. Szözetiig Ta«L Out. Köayrtfra