Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

3®. lélekzetem a meglepeté

st61. /»telegen/ Először Is köszönöm. Tudom, hogy ez miijén megtisztelő ajánlat. /Elneveti magát/ Hanem ne haragudjék. Valami az eszem-, be jutott. Moeonyií Hi eső in ? Erzsébeti Tudja, milye- ne к látom most magát ? Mosonyii Milyennek ? Erzsébet: /ébredő Jókedvvel/ Maga most olyasforma, mint az az udvarló, aki zsákueoábajutott. Megpróbálta igy is, ugy is. lem sikerült. Erre gondolt egy nagyot.- Vigye el az ördög, ha nem megy máskép - elveszem feleségül. /'levet/ Moeonyi: /szenvedélyes avádával/ Szór ól-szóra igy van. Amióta magát megismertem, mind' n lépésemet az a vágy vezeti, hogy eljussak magához, lem is magához. Magába. Bele a testébe, a lelkébe, az élete közepébe. Megpróbáltam mindent. Sajnos, egy arasszai nem jutottam előreI - Hja, könnyű azoknak, akik semmi egyebet nem akarnak egy asszonytól, osak negyven oelzius testmeleget. A gusztus ezer pompás ötletet tanácsol J> ^e a szerelem vak és dadog. A szerelmes ember nem tud haditervet csinálni, tn én szerelmes vagyok. Akáihogy szégyenlem kimondani ezt a glicerinszagu szót, amit lomtárba kellene tenni végre.- Betüről-betüre igaz.Zsákuccába jutottam, lem tudok tovább könyörögni és hizelegni. lem tehetek egyebet, mint hogy rövid tőmondatokban közlóm, arci bennem történik. Kérem, ne nevessen azon, hogy megkértem a kezét. Gondolja csak