Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

43. fátyolszerü volt, fokozatosan nő, mert az előszobából izgatott szóváltás zaja hallatszik. Mintha az inas vitatkozna odakint. "Nem kérem, lehetetlen. Be kell jelentenem előbb!" Aztán kinyilik az ajtó és egy szürkeruhás ember lép be a küszöbön./ A felügyelő: Pinto: Felügyelő. Pinto: A felügyelő: Pinto: A felügyelő: Pinto: XVI. /negyvenes, szélesvállu, kemény férfi. Rendes, komoly, tisztességes, buta ember. Amikor bejön, az ajtónyílásban látszik, hogy a méltatlankodó Josephet karonfogják és elvezetik odakint. Köszön, majd nyugodtan odaáll Pinto elé. Száraz ud

variassággal/ A rendőrség embere vagyok. Rapp felügyelő. /Regmutatja a Jelvényét, a kabátjának gallérja alatt/ Parancsolja az Írásaimat? /Nyul a zsebe felé./ /int/ Nem szükséges. Mit kíván tőlem? /egyszerűen/ Parancsom van rá, hogy elővezessem, /elnyomva izgalmát, megpróbál hideg és főlényes lenni/ Engem?! Biztosan téved. Nem tévedek kérem, önt keressük. /úrias haraggal/ Hát, mit tudom én, végre is lehet. /Sir Lawrence felé/ Gyorsan hajtottam, nem égett az autóm lámpája, vagy más valami Ilyen.../Vissza a rendőrhöz./ Sajnálom, most el vagyok foglalva. Volt szerencsém, /állhatatosan/ Tessék felöltözni! Megvárom, /érzi, hogy itt a baj, megrémül, de még adja a megsértett urat/ Nahát, most már elég volt! Micsoda dolog ez?! Beszélek a fölőttesével. El fogom csapatni!